Dr. Laposa József
Laposa József tájrendező mérnök vagyok, a szőlőhegyi, borvidéki tájjal ötven éve foglalkozom. Az 1970-es évek második felében 1:2000-es léptékű térképpel a kezünkben néhány VÁTI-s kollégával hétvégenként végig jártuk a balatoni üdülőkörzet szőlőhegyeit. Ebből a munkából született az első könyvem a ’Szőlőhegyek a Balaton-felvidéken’, (és ismertem meg a feleségem). A rendszerváltást követően négy bazalthegyen szereztünk, illetve telepítettünk szőlőt, majd az idő múlásával Badacsony környékére összpontosított a család. 1985-től a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban dolgoztam szőlészet-borásztért felelős múzeológusként, majd 1996-ban visszahívott a VÁTI vezérigazgatója a balatoni üdülőkörzet területrendezési tervének vezető tervezőjének. Az un ’Balaton törvényt’ 2000-ben fogadta el a Parlament. Ebben a törvényben kiemelt figyelmet fordítottam – kevés eredménnyel – a szőlő termőhelyi kataszterébe tartozó területekre. 1991-től az építkezések, a tervezői munka mellett nagy energiát fordítottunk a szőlőkre és a borkészítésre. Azt követően, hogy Bence fiunk elvégezte az egyetemet, 2006-tól egyre kevesebb szerepet kellett vállalnom a birtokon és valójában már 18-19 éve nem készítek bort! Szerencsére vannak feljegyzések, amelyek bizonyítják, hogy volt egy kb. 15 éves korszak, amikor születtek a feleségemmel közösen készített saját boraink. Írtam tíz könyvet a szőlőhegyek, a borvidékek világáról, amely közül négy a Balaton-felvidékkel, köztük az utolsó a Badacsonyi Borvidékkel foglalkozik. Ha kérdik, akkor felszoktam sorolni tájrendező mérnök, városépítési-városgazdasági szakmérnök, vezető településtervező vagyok, a Pro Natura emlékplakett (1999), Pro Régió-díj(2001), Balaton-díj(2001), Somlóért Arany fokozat(2008), Szigligetért Emlékérem(2017), Mőcsényi Mihály Díj(2021), Magyar Arany Érdemkereszt (2022) tulajdonosa, a Magyar Bor Akadémia tagja.